Tönkre ment a gépem...

Sziasztok! A héten sikeresen elromlott a gépem és odavesztek az adataim, belértve az irományaimat is. Képzelhetitek milyen boldog voltam, vagyok... Telefonról elég nehéz írni és megmondom őszintén a kedvem is elment tőle. Szerintem megértitek! Sajnálom, hogy már így az elején, de ez van. Köszönjétek meg a drága toshiba laptopomnak. 

Első fejezet

Kim Ja Ok szokásához híven alussza át az ezek szerint roppant izgalmas történelem órát. Amint az óra végét jelző csengő megszólal, egyből felkapja fejét és már rohan is ki az osztályteremből, mivel tudja, testnevelés lesz, akit nem más tart, mint Jaok kedvenc tanára, Lee Minho.

Senki sem érti, hogy egy ilyen fiatal és jóképű férfi miért megy pont tanárnak, talán épp azért, hogy elcsábítsa valamelyik diákot, pont úgy, mint a mindig vidám Jaokot? A most végzős lány egy éve szerelmes az új tornatanárba, akit valahogy mindig sikerül megnevettetnie ebből kifolyólag úgy véli, hogyha befejezi az iskolát talán lehetne köztük több is.

- Yah! Mrs. Kim! – Jaok hirtelen megtorpan az ismerős hangra s ekkor az igazgatónőt véli felfedezni maga előtt, aki nem más, mint Lee Hwi Hyang, az édesanyja. – A héten harmadjára figyelmeztetem, hogy az iskola folyosóján tilos a rohangálás! – rosszállóan néz rá, mire Jaok bocsánatkérően meghajol előtte.

- Elnézést! – feleli szégyellve. Ekkor valaki átkarolja nyakát és magához rántja.

- Sajnálom Igazgatónő, hogy megint nem tudtam megfékezni Jaokot, ígérem, még jobban oda fogok figyelni rá – vigyorog a lányt karoló fiú Mrs. Lee-re, aki elmosolyodva tovább áll.

Kim Tae Hyung, mindenki kedvence, s egyben Jaok legjobb barátja és védelmezője a gimnázium kezdete óta. Hwihyang titkon azt reméli, hogy esetleg más is lehet az imádnivaló és vonzó – na meg persze gazdag – fiú és lánya között. Taehyung mindig is jó tanuló volt, tisztelettudó, kedves, de mégis rendkívül helyes és elbűvölő a külseje.

A fiú megborzolja a lány feje tetejét, majd tovább megy az öltözők felé. Jaok helyre igazítja haját, s végül csatlakozik Taehyunghoz. Az öltözőkhöz érve külön vállnak útjaik, míg a fiúöltöző balra, a lány jobbra van, így mindketten vesznek egy éles kanyart a saját öltözőjük felé, egymást keresztezve.

Jaok beérve az öltözőbe vidáman siet a szekrényéhez, ahova bedobja nehéz táskáját és kiveszi a tornaruháját. Gyorsan kezdi el kigombolni igét, hogy minél előbb elkészüljön. Mikor torna felsőjéhez nyúl s széthajtogatja, észrevesz rajta egy foltot, pont a közepén. Ekkor beugrik neki, hogy a múltórán az udvaron távolugrást gyakoroltak és hasra esett, pont a sárba. Aish, elfelejtettem hazavinni… - bosszankodik magában és bevágja a pólót a szekrénybe.

- Nincs valakinek még egy pólója? – kérdezi körbe a lányokat, de azok csak nevetnek egyet.

- Minek? A sport melltartó nem elég ahhoz, hogy meghódítsd Mr. Leet? – nevet fel cinikusan az iskola ördögének, Kim Woo Binnek egyik pincsikutyája, Hana.

- Yah! – lép közelebb hozzá Jaok, mire minden tekintet rá szegeződik, és néma csönd keletkezik az öltözőbe. Azonban egy lány, Choi Min Ah továbbra is nyugodtan pakolászik a szekrényébe. Hirtelen Jaok becsapja Hana szekrényének ajtaját, mely kis híján orrba vágja. Egyből lefagy a mosoly az arcáról. – Kinek képzeled te magad, hogy így beszélsz velem? Más iskolába szeretnél járni? – a lány megrázza a fejét, arcáról nem olvasható ki semmilyen érzelem. – Én is így gondoltam – kiveszi Hana kezéből a torna felsőjét és magára kapja. – Egy kicsit nagy, fogyhatnál – szól oda neki arrogánsan, majd bezárja szekrénye ajtaját és elégedetten kimegy az öltözőből.

- És még ő utálja Woobint, mert egoista – sóhajt fel Hana és idegesen nyitja ki szekrényét.

- Jaok nem egoista. Te, hogyan reagálnád le, ha arra utalnának, hogy egy ribanc vagy? – szólal fel Minah, majd ő is távozik a kis helyiségből.

Erre már senki se tudott mit szólni. Hana vesztett. Idegesen visszaöltözik, nincs más választása, minthogy azt hazudja, hogy elfelejtett váltóruhát hozni, különben félő, hogy iskolát kell váltania, akkor viszont többet nem láthatná Woobint.

Jaok mérgesen trappol a tornaterem felé, ahová belépve beleütközik egy izmos hátba. A hát tulajdonosa pedig nem más, mint Mr. Lee, aki egyből meg is fordul és kétségbeesetten kap a hátrafelé tántorodott Jaok karja felé.

- Jól van Kim kisasszony? – kérdi a formálisabbnál is formálisabban, amit Jaok utál, Minho pedig ezzel tisztában van. Míg más lányok arra vágynak, hogy valaki „kisasszonynak” hívja őket, Jaok legszívesebben kitörölné ezt a szót az életből. Még a cselédektől sem szereti ezt a megnevezést, de képtelen elviselni.

- I-igen – néz a tanára szemébe, majd elkapja a kezét. – Nagyon jól tudja Mr. Lee, hogy nem létesíthet fizikai kontaktust egy diákkal – feleli komolyan. Minho széles mosolyra húzza száját és egy pillanatra letekint, majd visszanéz diákjára.

- Ezt a „kisasszony” kifejezésért kaptam? – vigyorog továbbra is, tartva a szemkontaktust. Válaszképp Jaok határozottan bólint egyet és tovább áll. A tanár úr figyeli, ahogy a lány Taehyunghoz sétál, s közben próbálja levakarni arcáról a mosolyt, amit a komolynak látszani akaró Jaok okozott.  

- Taehyung-ah! – ragadja karon legjobb barátját s megrázza. Így próbálja magára vonni a fiú figyelmét, aki a telefonjával babrált eddig. – Rosszat csináltam – húzza el száját. Barátja kérdőn néz rá. – Ez nem az én pólóm – mondja mire Taehyung még értetlenebb arccal mered Jaokra. – Megfenyegettem Hanat és elvettem a pólóját – mondja ki gyorsan s a földre szegezi tekintetét. Taehyung szemei kidüllednek a meglepettségtől.

- Utoljára azelőtt csináltál ilyet, hogy Mr. Lee az iskolánkba jött – nevet fel végül. – Tudod, ilyenkor csak annyi különbség van közted és Woobin között, hogy ez téged bánt, de ő röhög rajta.

Jaok felsóhajt, majd megfordul, mikor meghallja a csengőt és Minho hangját, miközben a „Sorakozó” mondatocskát kiáltja diákjai felé, akik egyik pillanatról a másikra már be is álltak a sorba, Hanat kivéve, aki a tanár úr előtt áll sajnálkozva.

- Elnézést Lee tanár úr, de-

- Elvettem Hana pólóját, mert én otthon hagytam. Sajnálom – vág közbe Jaok. Tudja, hogy Mr. Lee nem fogja megbüntetni, hiszen a kedvenc diákjáról van szó, na meg szereti, ha valaki őszinte. Mindenki csodálkozva pillant Jaokra.

- Aish – sóhajt fel. – Egy igazi rossz lánnyal van dolgunk – mondja, ám iróniának nyoma sincs a hangjában. – Vedd le a felsőd és add neki vissza.

- Mi? Itt? – kerekednek el Jaok szemei. Minho bólint. – De… - kifújja a levegőt és a póló aljáért nyúl, hogy levegye. Már épp húzná fel, mikor Mr. Lee megragadja a karját és megállítja. Leengedi kezeit és meglepve fürkészi testnevelés tanrájának tekintetét.

- Tényleg ilyen naiv, vagy csak tetteti? – ráncolja szemöldökét Minho. – Nyomás az öltözőbe átöltözni mindkettőjüknek – elengedi a karját. A két lány bólint és elindul az öltöző felé. – Kim kisasszony, miután átöltözött irány a konditerem, a többiek pedig ki az udvarra, távolugrás.

Jaok elgondolkodik, hogy akkor még is csak ő jár jobban. Utálja a távolugrást, mert egyszer fenékre esett és megrepedt a farcsontja. Azóta fél az ugrástól, így megkönnyebbülve lép be az öltözőbe, hogy ő most ebből kimarad. Gyorsan leveti ruháit, a felsőjét visszaadja Hananak, aki csak értetlenkedve figyeli a lány cselekedeteit. Felkapja magára utcai ruháit és egy szó nélkül átvág a tornatermen a konditeremig pedig meg sem áll. Nincs bent senki, mivel csak is tanári felügyelettel lehet oda belépni vagy utasításra, amit Jaokon kívül senki sem kapott. Leül a padra és türelmesen várja tanárát.

Hana kellemetlenül érzi magát a történtek miatt, barátnőin kívül nem is szeretne mással beszélni. Woobint se szeretné ma nagyon maga közelében tudni, ami valószínűleg lehetetlen, mivel neki mindig szüksége van valamire, amiért ugráltathatja Hanat és a barátnőét.

- Lee Tanár Úr, Jaok a konditeremben várja önt – mondja lehajtott fejjel.

- Rendben. Minah kisasszony fogja ma tartani a lányoknak és a fiúknak is a bemelegítést, de külön-külön feladatokkal. Ha valaki nem csinálja, tudni fogom és az illető kellőképpen meg fogja kapni a büntetését – válaszolja lazán Mr. Lee, majd távozik.

Minah fülig érő mosollyal néz végig a fiúkon, akik már előre sajnálják magukat.

- Szóval – lép be a konditerembe Minho. – Miért is csinálta azt, amit? – átlendíti lábát a padon és leül Jaokkal szembe, majd térdére könyököl és állát megtámasztja tenyerén.

- Mr. Lee, magának semmi köze ahhoz, hogy mi történik a diákok között, ez személyi jogsértés-

- Mi van ma magával, mióta használ ilyen szavakat? Megevett egy szótárat? Ja, és ameddig az iskolán belül történik valami a diákok között, addig nagyon is van hozzá közöm, na meg aztán a kisasszony se veti meg, ha foglalkozok vele – komoly arcán egy rejtelmes mosoly jelenik meg, mire Jaok szemei kikerekednek. – Nem kell ilyen értetlen arcot vágnia. Talán azt hitte, nem tudok róla, hogy kedvel? Szóval? Mi történt?

Jaok nem érti, hogy még is honnan tud a tanár úr erről. Mit kéne mondania, az igazat? Magát már nem buktathatja le, de ha elmondja mi történt valójában az Hananak fog kellemetlenséget okozni. A legjobb, ha valahogy megpróbálja terelni a témát.

- Még is miből gondolja, hogy kedvelem? – kérdezi. Ez inkább érdekli, minthogy elmondja mi történt.

- Látta már magát kívülről, miközben engem bámul? – Minho felhúzza szemöldökét, de még mielőtt Jaok válaszolhatna, folytatja. – Nem kell aggódnia, nem az esetem. Az én esetem inkább… hm – gondolkodik el egy pillanatra – Choi Min Ah – bólint rá, majd szótlanul merednek egymásra.

Jaok annyi mindent szeretne mondani, de nem jön ki egy hang se a torkán. Érzi, hogy arca kezd égni és könnyek kezdik szúrni a szemét. Fél, hogyha most megpróbálna kipréselni magából bármilyen hangot, rátörne a sírás, amihez most a legnagyobb kedve lenne.

Megtöri a szemkontaktust és feláll, Minho azonban tovább bámul maga elé, ugyan olyan kifejezéstelen arccal, majd nyel egyet. Jaok pár másodpercig csak áll egy helyben, végül elindul az ajtó felé.

- Ha most elmegy Mrs. Kim, lesz egy igazolatlan órája – feleli még mindig maga elé nézve Mr. Lee.

Jaok hezitál, egészen ameddig ki nem gördül egy könnycsepp szeméből, s végig nem folyik arcán egészen az álláig ahonnan a földre csöppen. Fejét előreszegezi, letörli a könnycseppet, és minden szó nélkül kimegy. Becsapja maga mögött az ajtót, neki támaszkodik és utat ereszt pár könnycseppnek.

- Aish! – csap egyet a padba Minho, miközben idegesen felszisszen.

Jaok az ajtó túloldaláról halja a csattanást és tanára bosszankodását, így inkább távozik a tornateremből. Choi Min Ah. Szebb, okosabb és elérhetetlen. Lee Minhonak pedig pont ez való. De nem adom fel. Soha.

„- Mr. Lee – szólít meg az igazgatónő. Teljes figyelmemet felé fordítom. – Ön elég fiatal, és ennek megvannak a maga veszélyei, hogyha tanári állást keres. Az mondta, hogy eddig öt iskolából utasították vissza a kora miatt. Kegyetlenségnek tartom, hogy esélyt sem adtak Önnek. A gyerekek, javarészt a lányok, biztos jobban fogják kedvelni a tornaórákat és szívesebben jönnek majd iskolába, maga miatt.

 Ez most azt jelenté, hogy fel vagyok véve? – gondolom magamban reménykedve, ennek azonban jelét sem mutatom. Próbálok elehető legkomolyabb maradni.

- Nagyon remélem, hogy nem a piszkos hátsószándékaik vezérlik a tanításra. Ha bármilyen módon visszaél ezzel – folytatja –, röpül az iskolából és kereshet más munkát. Ami a még nehezebb lesz, mert ha olyat tesz, amit nem kellett volna arról mindenki tudni fog.

- Értettem – válaszolom határozottan és bólintok.

- Még valami, mielőtt kimondanám a bűvös mondatot – kíváncsian figyelem, arcom azonban kifejezéstelen marad – a lányomhoz, Kim Ja Okhoz, ha egy újjal is hozzá mer érni, feljelentem. Ő a legfontosabb a számomra, maga pedig pont az esete, szóval bármivel is próbálkozik, nem érdekel, hogy, de utasítsa vissza. Értette?

- Igen, Igazgatónő! – bólintok.

- Rendben – elmosolyodik. – Fel van véve! – hangja ünnepélyesen cseng.”

Miért éppen te vagy az igazgató lánya? – Minho még mindig a padon ül és gondolkodik. Felidézte magában a felvételének napját, amikor még nem gondolt arra, hogy valaha is megkedvelhet egy diákot. Mai napig tiszteletben tartja Lee Hwi Hyang kérését, pontosabban inkább fenyegetését. Fontos neki a munkája, és ha nem rúgatja ki magát, akkor Jaok közelében maradhat. Ennek tudatában pedig könnyebb elfogadnia a tényeket.

Így, hogy átgondolta a dolgokat, elmosolyodik és visszatér diákjaihoz az udvarra.

Bevezető

Kim Ja Ok végzős diáklány a Shiguk gimnáziumban. Anyja Lee Hwi Hyang az iskola alapítója és fenntartója lassan huszonöt éve, ahova mindössze nyolcvan szerencsés diák jár, akik mind Szöul leghírhedtebb vállalatainak örökösei. Legjobb barátja, Kim Tae Hyung édesapja Szöul egyik legnagyobb bevásárlóközpontjának elnöke, édesanyja pedig modell – ennek köszönhetően még mindig olyan gyönyörű akár húsz évesen. Az iskola fő szempontja, hogy a gyerekek új kapcsolatokat alkossanak az iskolán belül, akarva, akaratlanul. Kim Ja Ok édesanyja mindig úgy vélte, hogy lánya boldog, hisz mindene megvan; pénz, gazdag barátok és egy az iskolából választott, gazdag férjelölt. Ja Ok boldog is volt ezek tudatában, egészen addig, ameddig fel nem vették az iskola új testneveléstanárát; Lee Minhot. Ez csak egy probléma volt, amiről Ja Ok azt hitte, hogy tudja kezelni és az iskola végezetével majd megoldódik a gondja, hiszen ameddig diák, hogy is várhatná el a testneveléstanárától, hogy bármit is akarjon tőle. Azonban édesanyja váratlan bejelentést tesz miszerint újraházasodik az Emelaldeu hotel vezérigazgatójával, kinek fia Kim Woo Bin, az iskola ördöge, kit a diákok inkább elkerülnek, minthogy bármilyen kapcsolatba legyenek vele, hiszen bármire képes. Ő nem is a kapcsolatok miatt jár az iskolába, egyetlen egy dolog érdekli a falakon belül, az pedig Choi Min Ah, akinek a szülei már akkor tudták lányuk jövőbeli férjét, mikor még meg sem született. Tudomást sem vesz Woo Bin érzéseiről, sőt magáról az emberről sem, sem semmilyen más hímneműről, akit nem úgy nem hívnak, hogy Park Myung Dae – a jegyese a mindene. Ja Ok és Woo Bin sose kedvelték egymást mivel két különböző személyről volt szó. Kim Ja Ok, aki mindig az anyja kedvében akar járni és ezért csak az álmodozás jár neki. Kim Woo Bin pedig az a fajta, aki mindig megtagadja apja szavát, lázong és mindemellett egoista is, amit Ja Ok ki nem állhat. Egy közös azonban még is van bennük; olyan után vágyódnak, aki még akkor is messze van, ha összesen fél méter áll közöttük.